Új iskola, új élet. Na jó, az élet része nem igaz. Én maradok a régi, aztán vagy elfogadnak, vagy nem.
A Konoha High School érdekes egy iskola. Már amikor először belépek, szemet szúr a sok klikkesedő társaság, a néhány magányosan lévő személy, valamint a csókolózó párok. Na nem emiatt érdekes. Általában ha valahova belépek, vagy az a reagció, hogy "Úristen, ki ez a jegességet sugárzó idióta?" vagy csak szimplán észre sem vesznek. Talán mondanom sem kell, a második variációt jobban szeretem. Itt pedig az emberek csak egy pillantásra méltatnak, majd összesúgnak: "Ő lenne az új lány? Jófejnek tűnik..." Furcsák.
A folyósón bekanyarodva egy mellkasnak csapódom. Reflexből hátralépek, nem szeretem, ha valaki behatol a magánszférámba. Az a jeges pillantás, amit legelőször megpillantok, még az enyémen is túltesz.
- Figyelj jobban, ha még élni akarsz - morogja a vörös hajú fiú.
- Figyelj oda te! - vágok vissza. Engem nem hat meg a pillantása és a fenyegetőzése.
- Felvágták a nyelvedet, kislány. Mégis kinek képzeled magad? - Tagadni sem tudná, hogy a reagcióm felidegesítette.
- Milyen neveletlen vagyok, be sem mutatkoztam. Mea Tenshi, az új diák - nyújtok kezet hatalmas vigyorral, csak hogy mégjobban idegesítsem. Nem tehetek róla, imádom felbosszantani az embereket.
- Cöh... - lök arrébb, majd elmegy mellettem. Ezt elkönyvelhetem nyerésnek, nem?
- Ne is törődj vele! Ő a suli egyik legnagyobb félelemkeltője - hallom meg magam mögött a mondatokat. Megfordulok.
- Ugyan, ő igazán nem nagy ellenfél - nézek a lányra. Kék haj, fehéres szem... Pupillája pedig nincs. Mondom én, hogy fura emberek járnak ide!
- Hyuuga Hinata vagyok - mutatkozik be.
- Mea Tenshi - viszonzom.
- Érdekes név... Külföldi vagy?
- Los Angeles-i...
- Az szép hely lehet - mosolyog. Ekkor egy fiú befogja a szemét.
- Sasuke! - vigyorodik el a lány. A névhez arc is köthető, valamint haj, ami hiába aránylag rövid, mégis szanaszét áll, mint egy tüskés sündisznónak. Na jó, hátul inkább olyan, mint a kacsa segge.
A következő beszélgetésre nem is nagyon figyelek, inkább csak bámészkodom, majd mikor megszólal a csengő, Hinatáékkal elindulok a terem felé. Igen, közben kiderült, hogy mindketten osztálytársaim.
Mikor a terembe szinte azonnal utánunk belép az osztályfőnök is, mindenki elhallgat. Kakashi-sensei úgy tűnik tud fegyelmet tartani. Be kell mutatkoznom, és mondani magamról néhány szót. A második feladatot persze hamar lerendezem azzal, hogy Los Angelesből jöttem. Senki sem szól érte, hogy gyakorlatilag nem mondok semmit sem magamról, csak a sensei néz várakozóan, de mikor látja, hogy többet úgysem fogok mondani, folytatja a dumáját.
- Rendben, Mea, ülj le Sabaku no Gaara mellé - mutat az egyetlen üres helyre. Néhányan felszisszennek, de nem adok neki nagy jelentőséget. Abba az irányba nézek, amerre a tanár mutat, és egy pillanatig elvigyorodom. Komolyan, nem lehet ez igaz. A vörös Sátán, aki az imént a folyósón letámadott, most ott ül, rám sem néz, de magában füstölög. Hát ez jó móka lesz.
Leülök mellé, mire alig hallhatóan morran. Egy mosollyal díjazom, azonban ez nem hatja meg, szemei továbbra is ridegek.
Az óra gyorsan eltelik, amit nem is bánok. Rendben van, hogy jó mókának gondoltam az egészet, de egy idő után már elég feszélyező az a pillantás, amivel Gaara bámul, valamint a jegesség, ami belőle sugárzik. Egy valamiben biztos vagyok: soha többé nem akarok mellé ülni.
- Jösz? - hallom meg Hinata hangját.
- Persze - pakolom össze a cuccaim, majd elindulunk a következő óra terme felé.
0 Megjegyzések