Prológus
A szerelem mindenki életébe egyszer beférkőzik, ha akarja az ember, ha nem. Nálam talán túl gyorsan történt meg ennek az érzésnek az eljövetele, de imádtam azt a fiút. Vele terveztem az egész életem, pedig akkoriban még fiatal voltam ahhoz, hogy ilyen döntéseket meghozzak. De a szerelemben nem lehet megálljt parancsolni.
1. fejezet
A sötétség szinte elveszi a látásom, ahogy végigmegyek az ismerős utcákon. Minden kihalt, sehol egy lélek, ami nem megszokott az Uchihák közt, hiszen nem csak sokan vannak, de általában mindenki sürög-forog még ilyenkor este is. Most mégsem, ami valójában aggodalommal tölt el.
2. fejezet
Újra és újra. Mindig ugyanaz a rémkép gyötör, mióta Itachi Sharinganjaiba néztem. Akkor valahogy sikerült előhoznia belőlem azokat az emlékeket, amiket valamikor régen az agyam legsötétebb, legtitkosabb részeibe rejtettem annak reményében, hogy soha többet nem kell visszaemlékeznem rájuk, most mégis…
3. fejezet
Egy ideig csak nézem a nőt. Magam sem tudom, hogy most ő néz engem hülyének, vagy ő maga a hülye. Végül pár perc kínosnak ható hallgatás után kiveszem a kezéből a sminktáskát, nekiállok sminkelni. Konan csak néz még mindig, várja, hogy belekezdjek a mondandómba, és elárasszam őt információkkal. Én bezzeg egy cseppet sem sajnálom azt, hogy semmi érdemlegessel nem tudok szolgálni.
4. fejezet
A kunai felhasítja a nyakam oldalsó részét, ezzel egy nagyjából két centi hosszú sebet ejtve rajtam. Nem is ez a probléma, hanem ami utána történik, hiszen a következő mozdulatomnál éles nyilalást és égő érzést érzek a sebben, majd szinte forogni kezd velem a világ. Még hallom, ahogy Deidara kiabálja a nevem, homályosan látom, ahogy Nichi kihasználja az alkalmat, hogy az ellenfél nem figyel, és megtámadja azt, majd teljes sötétség borul rám.
5. fejezet
Hogy mikor sötétedett be az ég, nem tudnám megmondani. Teljesen lefoglalt, hogy Nichivel és Konannal barátkozzak. Bármennyire is ellenemre van az itt lét és az itteni emberek, magam is be kell látnom, hogy a szervezeten belül szövetségeseket kell találnom ahhoz, hogy Itachit sikerüljön legyőznöm. Legalábbis ezzel próbálom minden pillanatban áltatni magam, holott nagyon is jól tudom, a legnagyobb okom jelenleg a magányom.
6. fejezet
Mindig is érzékenyen reagáltam mindenre, és tudom jól, ez az életem végéig sem fog változni a klánom öröksége miatt. A Sutagan nagyon befolyásol engem, ami természetes, hisz erős képesség. Számtalanszor hallgathattam régebben, még a szemeim megjelenése előtt, hogy engem egyszer az érzelem kitöréseim fognak megölni. De vajon tényleg létezik, hogy olyasvalami öljön meg, ami velem született adottság? A saját klánom végez velem a vér által?
7. fejezet
8. fejezet
Három hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy szinte tudatomon kívül végeztem Kazukival. Azóta is próbálok rájönni, mi és hogyan történt, azonban az agyam arról az estéről meglehetősen tompa. Úgy érzem, minél többet gondolkodom rajta, annál inkább tehetetlennek és bűnösnek érzem magam. És ami kicsit sem lep meg, hogy mindinkább Itachit okolom a saját tetteim miatt, holott nem ő szabályozta, mit tegyek és mit ne.
9. fejezet
Az, hogy meglepődtem, talán nem is megfelelő kifejezés. Ninja vagyok, elvileg nem lenne szabad semminek sem meglepnie, most mégis... Talán tényleg le vagyok lassulva, és a kajahiány teszi ezt velem. Nem tudok másra figyelni, csak az ajkaira, ahogy finoman kóstolgatja az enyémeket, erőfeszítésembe telik, hogy ne viszonozzam csókját. Végül egy pár másodperc múlva, mikor összeszedem magam, magam mögé nyúlok, és a nadrágomra csatolt fegyvertartóból kiveszek egy kunait. Hirtelen mozdulattal emelem a nyakához, mire ajkai elválnak az enyémektől.
10. fejezet
Itachi a szobájában pihen, mikor kopogás hangját hallja az ajtó felől. Felülve invitálja be az újonnan érkezőt. Tudja, hogy őrültség és nem is érti, miért érzi ezt, de reménykedik benne, hogy a volt barátnője az. Amióta ismét a közelében van, teljesen összezavarodott, és érzi, hogy a gondosan felépített képzeletbeli fala kezd leomolni, akárhányszor csak meglátja a lányt. Azóta, hogy az erdő mélyén megküzdött a Sharingan és a Sutagan, egyfolytában térnek vissza hozzá azok az érzések, amikről azt hitte, rég a múlté.
11. fejezet
Itachi mindig olyan férfi volt, akire a nők titkon vágytak. Nem csak helyes, de erős, okos és menő is volt a kortársaink körében, hiába nem feltétlenül ez volt a célja. Szerette volna lenyűgözni az édesapját, szerette volna megvédeni a falut, de főleg szerette volna, ha a kisöccse biztonságban nő fel. Ezek közül valójában semmi sem teljesült, és az ironikus az egészben, hogy pont ő akadályozta meg a saját terveit. Vagyis... nem teljesen ő, de erről senki sem tud. Mert nem akarja, hogy tudjanak róla, hiszen akkor az öccse motivációja elveszne, neki meg örökre a bűntudatában kellene élnie.
12. fejezet
A tervek nem mindig úgy sülnek el, ahogy azt kigondoljuk. Kényszeríthetsz valakit, hogy csatlakozzon a szervezetedhez, ígérhetsz neki válaszokat minden kérdésével kapcsolatban, elég csak egy rossz lépés, egy rossz mondat, egy újabb kényszer, és a tervnek lőttek. Gondolhatod azt, hogy ha a családod gyilkosával állsz szemben, könnyűszerrel tudsz majd vele végezni, végül úgyis rá kell jönnöd, hogy amellett, hogy nem vagy elég erős ellenfél számára, még az érzéseid is befolyásolnak. Mit tehetsz ilyenkor? Tűnj el onnan!
13. fejezet
Ahogy a gondolataimtól sikerül elszakadnom, egy nagy sóhajjal feltápászkodok az ágyamról. Nem ártana elindulnom, ha azt szeretném, hogy minél hamarabb itt hagyhassam ezt a helyet, Itachit és a negatív érzéseket elengedve. Azt hittem, könnyebb lesz. Úgy véltem, ha idejövök, szinte szemrebbenés nélkül képes leszek megölni egykori szerelmemet, ahogyan ő is hidegvérrel végzett a családunkkal. És nem! Nekem ez nem megy még!
14. fejezet
A faluk, amikben járt, mind nyüzsgőek voltak. Furán méregették, hogy mégis vajon mit kereshet náluk egy kumogakurei fejpánttal ellátott kunoichi. Nem szóltak hozzá, nem kötöttek belé, csupán furán pillantgattak felé. A lány egy idő után már kezdte kellemetlenül érezni magát az őt vizslató tekintetektől, és nagyon azon volt, hogy visszatartsa magában a már egy ideje kikívánkozó beszólást, miszerint “nem láttak még fehér embert?”. Valószínűleg nem, nem láttak.
15. fejezet
- Szép volt, kislány - dicsérte meg Kakuzu Nichit a küldetés végeztével. A lány csak sejteni tudta, hogy az idősebb férfi a maszkja alatt mosolygott.
16. fejezet
Három hónap telt el a közös küldetés óta. Három olyan hónap, ami nem kicsit lepte meg Nichit, ugyanis a küldetés utáni bocsánatkérést követően Hidan ténylegesen állított a modorán, és egészen kedvesen közeledett a lány felé. Jó barátság alakult ki köztük. Vagyis Nichi szerint barátság.
17. fejezet
Amikor reggel Pein összehívja az egész szervezetet, szinte biztos vagyok abban, ismét valami hülye ötlettel áll elő. Nem is tévedek sokat, hiszen ugyanaz a terv, mint akkor, amikor csatlakoztam a szervezetbe. Az eredeti felosztástól különböző, három fős csapatokra bont minket, hogy ismét gyakorolhassuk a összjátékot. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal ellentétben most jobban tetszik az ötlet, hiszen a valódi csoportok szerint én Itachival és Kisamével lennék együtt, most viszont meg lett ígérve, hogy a megszokott gárdák szét lesznek bontva.
18. fejezet
Két nap eltelik, és még mindig nem tudjuk, mi lesz a büntetésünk az edzésen történtek miatt. Talán csak Yahiko ránk akart ijeszteni, de az is lehet, hogy elfelejtették Nagatoval megbeszélni, hogy hozzanak rendet a szervezet együttműködésébe.
19. fejezet
A büntetések napja. Őszintén bevallva, vártam is ezt a napot, meg nem is. Kíváncsi vagyok, mit találtak ki a vezetők számunkra, de ugyanakkor félek is, hiszen valószínűleg pontosan tudják mindannyiunk gyengepontjait, amit kihasználva megszivathatnak minket.
20. fejezet
Megúsztuk ennyivel. Ez tudatosul bennem napokkal a büntetések után, mikor már semmi jel nem mutat arra, hogy ennek az egésznek lehetne folytatása. Mármint a büntetés-sorozatnak. Mindegyikünk szerintem felfogta, hogy Pein nem szarakodik, ha a csapat összhangjáról van szó, és talán a többiek nevében is kijelenthetem, hogy mostantól sokkal jobban fogunk figyelni minden lépésünkre.
21. fejezet
A genjutsu könnyedén foglalja el az elmém, észre sem vettem, hogy Itachi közben előhívta a Sharinganját. Automatikusan aktiválom a Sutagant is, de, amikor meglátom azokat a képeket, amit Itachi mutatni akar nekem, lesokkolok. Újra át akarja életni velem a klán mészárlását csak amiatt, hogy higyjek neki. Újra látom, hogy hidegvérrel megöl mindenkit, akit szeretek.
22. fejezet
“I hate everything about you, why do I love you? You hate everything about me, why do you love me?” — Ez a pár szó tökéletesen leírja a jelenlegi kapcsolatomat Itachival. Szeretem, de nem tudom, hogy miért. És biztos vagyok abban, hogy valamilyen szinten ő is szeret engem, mégis igyekszik ellene küzdeni, próbálja megutáltatni magát velem, hogy ismét távolabb kerüljünk egymástól. Teljesen biztos vagyok abban, hogy titkol valamit, de még nem sikerült rájönnöm, mi is az, viszont annyira el akar lökni magától, hogy lassan már úgy érzem, nem is akarom tudni az egészet.
23. fejezet
- Akkor mindenki érti a tervet? — kérdezi Pein. A szervezet minden tagja egyetértően bólint, amit a vezér örömmel vesz. Már megtapasztaltam, hogy a narancs hajú férfi nem szereti, ha felesleges köröket fut a tervek elmagyarázásában, sokkal jobban kedveli azt a verziót, amikor mindenki azonnal megért mindent.
24. fejezet
Deidara bejelenti, hogy nemsokára hozza a Jinchurikit, majd egy agyagmadarat életre kelt, hogy berepülhessen vele a faluba, ezzel pedig el is kezdődik az egy-farkú démon levadászása.
25. fejezet
Ha azt mondanám, hogy Deidaraék küldetése hamar véget ért és teljes sikerrel zárult, hazudnék. Ugyan a küldetés célja teljesült, azonban mégis a csapat vesztesként tekint magára, hiszen mind tudjuk, semmi sem lesz már ugyanolyan, mint ezelőtt.
26. fejezet
Itachi és Mea beszélgetésbe elegyednek a vízesésnél, ami nemvárt fordulatot vesz.
27. fejezet
Mea felébred, de nem találja maga mellett Itachit, és a férfi úgy tesz, mintha nem is történt volna köztük semmi. Morfondírozik magában, végül rájön a szerelme furcsa viselkedésének okára. Vajon mi történt? Lehet még folytatása az ismét bontakozó szerelemnek, vagy már veszett ügy az egész?
28. fejezet
Még nincs elérhető tartalom!
Elolvasom a teljes fejezetet →
