Hidan több alkalommal is próbálkozott Nichihez nem éppen barátian közeledni. Elhívta sétálni, amivel nem is lett volna baj, ha a szürke srác nem kezd el érthetetlen okokból - már ami a kezdetleges barátságot és az azt megelőző időszakot illeti - félre nem érthető mondatokkal és tettekkel bombázni a lányt.
Nichi csak barátként gondolt rá. Nehezen bízott meg bárkiben is, főleg ami a férfiakat illeti, ugyanis a szervezetbe kerülése előtt ért véget egy kapcsolata. Szerette az exét akkoriban még, de az csúnyán átverte, emiatt pedig a lányban megingott az ellenkező nembe vetett hite.
Hidan eleinte utálta, most mégis udvarolt neki, ez pedig felébresztette a lányban a kételyt, miszerint lehet, hogy társa csak ki akarja használni. Nem szívesen csalódott volna a jashinistában, az utóbbi időben tényleg nagyon jól megvoltak. Barátokként. Hidan mégis napról napra talál ki új dolgokat, amikkel "lenyűgözheti" Nichit, amiben a vicces viszont az volt, hogy alig tudott bármit a lányról. Amikor csokit vett neki, étcsoki helyett a fehér csokival próbálkozott, fogalma sem volt arról, melyiket szereti Nii. Elvitte egy romantikus kirándulásra, azonban annyira nyálban úszóra sikerült, hogy a lány nem tudta visszatartani a nevetését. Nem akart gúnyos lenni Hidannal, de annyira próbálkozott nála a fiú, hogy szinte semmi sem volt olyan, amire Nichi azt mondhatná, "igen, ez a srác ismer engem". Semmi, egészen a harmadik hónapig.
Erre a hónapra Hidan egy csomó tapasztalatot gyűjtött Nichiről. Tudta, mi a kedvenc édessége, a kedvenc kajája, megfigyelte, milyen dühösen, és milyen, ha jó napja van. Kitapasztalta, mi az a romantikai szint, ami még a lánynak tetszik, és mi az, ami inkább undorral tölti el. Tényleg nagyon próbálkozott, és ez már szinte mindenkinek szemet szúrt a szervezeten belül. Egyedül csak Nichinek nem, aki nem értett az egészből semmit. Talán ennyire félt az újabb csalódástól, ki tudja.
Szeles, őszi nap köszöntött be, amikor a szervezet nagy része küldetést kapott Peintől. Két csapat úszta csak meg az időjárás viszontagságait, a Pein-Konan kombó, illetve a Hidan-Kakuzu-Nichi hármas. Nem is bánták, hogy egy kicsit lazíthatnak, bár azért a többieket - főleg a csapat női tagjai - sajnálták, amiért nem kaptak szabadnapot. De hát ilyen a shinobi lét. Kötelességekkel jár.
Konan és Nichi kitalálták, hogy filmet akarnak nézni, amibe a többiek is beleegyeztek. Nem volt nehéz eldönteni, mi legyen a képernyőn, Kakuzu azt mondta, neki mindegy, Pein azt, hogy lényegtelen, csak ne romantikus legyen, ezzel pedig Hidan is teljesen egyetértett, így a két női tag végül kiválasztott egy vígjátékot.
Nagyjából egy órája mehetett a film, amikor Kakuzu megunta -, de valószínűsíthető, hogy eddig sem követte nyomon az eseményeket -, és végül felment a szobájába. Ezt követte pár perc múlva a vezérek két tagja, akik minden bizonnyal romantikázni mentek, így Hidan és Nichi ketten nézték tovább a felvételt.
A kezdeti ellenszenv ellenére, talán egyikőjük sem gondolt volna arra, hogy egyszer így egymás mellett ülve fognak videót nézni, miközben popcornt esznek és együtt nevetnek az elsütött poénokon. Nem, valószínűleg, ha egy pár hónapja valaki ezt elmondta volna nekik, röhögés közepette fuldokoltak volna mindketten. Most mégis megtörtént.
A film végét nem tudták volna megmondani, mi volt, ugyanis amikor Hidan keze véletlenül Nichiéhez ért, már nem tudott tovább a képernyő történéseire koncentrálni. Mivel látta a lányon, hogy nem húzódik el, kicsit bátrabban ért a puha kézfejhez, hogy mutatóujjával körözni kezdjen Nichi bőrén. Ez volt az a pont, amikor már ő sem tudott odafigyelni a filmre. Valahogy nyugtató érzés kerítette a hatalmába, ezt pedig nem tudta hova tenni. Eddig is volt Hidan közelében, mégsem volt sosem, hogy egymáshoz értek volna. Nem tudta, pár apró érintés is miket tud kihozni az emberből. Legalábbis régen érzett ilyesmit.
A gondolatai a férfi körül jártak, végiggondolta az eddigi kapcsolatukat, és rá kellett jönnie arra, hogy mennyire ridegen bánt vele. Hiába próbálkozott a szürke, Nii mindig lekoptatta, esélyt sem adott neki, hogy bebizonyítsa, valós és komoly szándékai vannak. Már, ha valóban azok vannak. Hónapok óta ostromolja őt különböző bókokkal, kedveskedésekkel, ajándékokkal. Ha csak kihasználni akarná, nem lenne ilyen kitartó, nem?
A lila szempár őt vizslatta, ettől pedig Nichi kicsit zavarba jött. Nem emlékezett, volt-e arra példa, hogy ilyen közelről nézték volna. Főleg nem Hidan.
- Ha bármi zavar… csak szólj, és abbahagyom - szólalt meg halkan suttogva Hidan, miközben kicsit közelebb hajolt a lányhoz. Nem ellenkezett, így még egy kicsit közelebb hajolt, míg ajkaik nem súrolták egymást.
“Olyan puhák…” - gondolta magában Nichi, és lehunyta a szemeit. Egy esélyt kell adnia Hidannak. Legalább csak megpróbálni, működne-e köztük egy kapcsolat. Az utóbbi időben olyan jó volt minden. Miért ne működhetne?
Olyan kínzóan lassúnak tűnt az idő múlása, mire végre Hidan normálisan is megcsókolta. Eleinte csak apró érintésekkel játszott Nichi ajkaival, végül pedig nyelve bebocsátást kért a leányzó szájába, és végre egy igazi, szenvedélyes csókban egyesülhettek.
Fél év múltán is egy párt alkottak. Sem Hidan, sem Nichi nem bánta meg, hogy végül engedett a csábításnak, talán saját maguk sem gondolták volna, hogy ők ketten képesek egy harmonikus, nyugodt kapcsolat kialakítására. Nem mondhatják, hogy nem volt veszekedésük egyszer sem, hiszen szinte minden héten összekaptak valamin, mégis utána a béküléssel valahogy még szorosabb lett köztük a kapocs.
A szervezet tagjai örömmel fogadták a hírt, miszerint ők egy párt alkotnak mostantól. Talán Konan volt az, aki a legnagyobb jelentőséget tulajdonított ennek, azt gondolta, Nichi elég erős egyéniség ahhoz, hogy egy kicsit helyrerázza Hidant, aki mondhatni a legforrófejűbb tagja volt az Akatsukinak. És ebben nem is tévedett sokat.
Ezek után pedig Pein is tett egy nagy bejelentést, méghozzá azt, hogy új taggal bővül az Akatsuki. Az újonc pedig a Tenshi klán utolsó leszármazottja.
0 Megjegyzések