Semmi mást nem szeretnék, csak bulizni. Elegem van a depresszióból és a nyomorúságos szerelmi bánatos életemből, amit Dylan hagyott maga után. Utálom. Őt is és a helyzetet is. Öt év kapcsolat ment a kukába, és emiatt nem csak csalódott, de dühös is vagyok.
A disco, ahova betérek, híres, főleg a korombeliek körében. Nem vagyok bulizós típus, szóval egy kicsit feszélyezve érzem magam. Az italpulthoz lépve kikérek magamnak egy italt, ezután pedig a táncoló tömeget kezdem nézni, míg ki nem szúrok egy vörös hajkoronával rendelkező, helyes srácot. Ő is észrevesz, és vigyorogva jön oda hozzám.
- Nocsak, kit látok! Vége az önsanyargatásnak?
- Így is mondhatjuk. Nem sírhatok folyton utána - mosolyodom el.
- Nagyon helyes! Akkor végre veled is bulizhatok - kér fel táncolni, amibe belemegyek, és egy nagy mosollyal megyek vele a tánctérre.
Castielt nem ismerem olyan régóta, nem is alakult ki köztünk olyan szoros barátság, hiszen éppen csak elkezdtünk többet összejárni a csapattal, amikor történt a szakításom Dyl-lel, ezután pedig kiszakadtam a társaságból, hogy kidepizzem magam. Ők nem ismerik Dylant, mivel az exem mindig is féltékeny volt a fiú barátaimra, így nem is nagyon törtem magam, hogy belevonjam ebbe a körbe.
Már vagy fél órája táncolunk, mikor a tekintetem a bejáratra siklik, és megáll bennem az ütő. Dylan áll ott két haverjával, és elég hamar ki is szúr engem a tömegben. Elmosolyodik, majd mikor meglátja, hogy egy másik férfi társaságában vagyok, azonnal le is hervad a mosolya. Megindulnak felénk.
- Jaj, csak ezt ne! - szisszenek fel.
- Mi a baj? - kérdez rá Castiel, és abba az irányba néz, amerre én. - Csak nem ő az a híres exed?
- Kérlek, játszd el, hogy a pasim vagy - nézek fel rá kérlelően.
- Hogy mit? - lepődik meg.
- Kérlek! - nézek könyörgően. Épp, amikor Dylan már majdnem ott jár nálunk, Cas további szavak nélkül megy bele a játékba, és vigyorogva ránt közelebb a csípőmbe markolva. A lélegzetem is elakad, és a szemeibe nézek. Milyen szép szürke szemei vannak! Eddig nem is figyeltem meg így jobban.
A szemem sarkából látom, hogy Dylan megtorpan, és meredten néz ránk. Ezaz, ne is gondolja azt, hogy még mindig miatta bánkódok! Higyje csak, hogy ilyen könnyen túlléptem rajta, és nem jelent számomra már semmit sem!
- Így jó? - suttogja a fülembe Cas, pont az ellenkező oldalon, mint amelyiken az exem van, így Dyl úgy láthatja, mintha Cas megpuszilna.
- Tökéletes - válaszolom, és egy hatalmas mosoly terül el az arcomon. Összesimulva táncolunk a zenére, miközben keze elkalandozik a csípőmön és a fekenemen, utóbbiba bele is markol. Már nem is figyelek Dylanre, akit valószínűleg megesz a féltékenység, sokkal inkább köti le a figyelmem az, amilyen érzéseket kiváltanak belőlem Castiel mozdulatai. Tudom, hogy csak egy “játék”, viszont annyira jól csinálja, hogy szinte én magam is elhiszem, hogy együtt vagyunk.
- Szerinted beveszi?
- Még én is beveszem - kuncogok, miközben arcomat a nyakába temetem. Dylan tökéletesen látja, ahogy elkezdem Castiel nyakát csókolgatni, a vörös pedig lehunyja a szemeit az érzésre. Rá is hatással van ez a kis játék, ezt pedig érzékelem is éledező ágyékán.
- Ezt folytasd - suttogja, én pedig eleget is teszek neki. A bőre puha, és valahogy ez méginkább csábít arra, hogy ne csak a nyakát, de minden más testrészét is figyelemmel és csókokkal kísérjem. Ezt persze nem teszem meg, hiszen egy tömeg közepén vagyunk, és ez amúgy sem valós. Csak egy játék. - Kirohant a sleppjével együtt - hallom meg ismét Cas hangját, mire abbahagyom a puszikat, és a szemébe nézek.
- Köszönöm, hogy segítettél - suttogom, ami a zene miatt nem hallatszódik, inkább csak a számról tudja leolvasni.
- Bármikor - kacsint, és a szájáról még le tudom olvasni, hogy nagyon jól esett neki, amit tettem.
Az este további részében csak vele táncolok, és valahogy ő sem töri magát, hogy mással legyen. Megiszunk jónéhány italt, és úgy érzem, teljesen felszabadulok. Végre vége minden negatív érzésnek, amit éreztem. Most már nem érzek mást, csak vidámságot, nyugodtságot, azonban van még valami, amit nem tudok kiverni a fejemből. Ezt az egész játékot.
Talán ő is hasonlóképp lehet ezzel, mert ahogy csatlakozik a tekintetünk, és közelebb lép hozzám a pultnál, testük ismét összesimul. Én a bárszéken ülök, ő pedig ügyesen furakszik a lábaim közé. Tökéletes magasságban vagyok így ahhoz, hogy érezzem, még mindig hatással van rá is a kis játékunk. A lélegzetét érzem az ajkaimon, ahogy egyre közelebb hajol, hogy megcsókoljon. Amint ajkaink összeérnek, karjaimat a nyaka köré fonva húzódom közelebb hozzá, és hagyom, hogy nyelve utat törjön a számba, hogy egy kicsit vad, szenvedélyes táncra hívja az enyémet. Keze a fenekemre simul, és kicsit onnan is közelebb húz magához, így ágyékunk méginkább összepréselődik.
- Mit szólnál, ha... ? - kezdi a kérdést rekedtes, szexi hangon.
- Menjünk - vágok közbe, és sietősen elindulunk ki.
Az én lakásom közelebb van, mint az övé, így hozzám megyünk. Az autótól az ajtóig alig bírunk elszakadni egymástól. A zárat is éppen csak ki tudom nyitni, amint csukódik az ajtó, ismét egymásra tapadunk, és már a ruhákat is elkezdjük lefejteni egymásról. Nem finomkodik, ahogy én sem, hiszen nagyon felizgatott és vágyom rá. Semmi mást nem szeretnék, csak érezni, ahogy elmerül bennem, hogy együtt érhessünk a csúcsra. Ő pedig ezt készségesen meg is teszi, a lakást belepik a sóhajok és nyögések.
0 Megjegyzések