Amikor reggel Pein összehívja az egész szervezetet, szinte biztos vagyok abban, ismét valami hülye ötlettel áll elő. Nem is tévedek sokat, hiszen ugyanaz a terv, mint akkor, amikor csatlakoztam a szervezetbe. Az eredeti felosztástól különböző, három fős csapatokra bont minket, hogy ismét gyakorolhassuk a összjátékot. Mondjuk a legutóbbi ilyen alkalommal ellentétben most jobban tetszik az ötlet, hiszen a valódi csoportok szerint én Itachival és Kisamével lennék együtt, most viszont meg lett ígérve, hogy a megszokott gárdák szét lesznek bontva.
A szervezet célja minden tag számára egyértelmű. Legalábbis azon része, amit Peinék megosztottak velünk. Azért van szükség a vegyes osztagok összhangjára is, mert nemsokára megkezdjük a bijuuk begyűjtését. Reméljük, hogy Peinnek nem lesz igaza, de elmondása szerint megeshet, hogy a begyűjtések során néhányan életünket veszítjük a csatákban, erre az esetre pedig új csapatokat szervezünk az életben maradt tagokból.
Nosztalgikus hangulat kerít hatalmába, ahogy visszagondolok a csatlakozásom utáni ilyen alkalomra. Akkor is a vezér ugyanezen dolgozott -, már ami a tagok közötti munkát illeti -, pedig az már hónapokkal ezelőtt volt. Egy cseppet viccesnek tartom, hogy akkor is ugyanebből a célból osztott be másképp minket a főnök, de még azóta sem sikerült valódi csapatjátékot kiharcolnia belőlünk.
Úgy magyaráz a szervezet tagjainak, mintha egy rakás gyerekkel állna szemben. Lassan mondja a mondatokat, hogy megbizonyosodjon arról, mindenki fel tudja fogni. Nos… lehet nem volt jó ötlet annyit dacolni Pein-nel és a szabályaival, mert most pechünkre az egész szervezetet úgy kezeli, mintha fogyatékosok lennénk. Mondjuk mosolygásra késztet, ahogy látom, hogy az idegek időnként megránganak a homlokán.
Végül ismerteti velünk az új, ideiglenes csapatfelosztást. Az első bagázsban leszek én, mellém Kakuzu, és pechemre Pein lett beosztva. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a vezér engem akar megfigyelni, kordában tartani, vagy a franc sem tudja, mi a célja azzal, hogy maga mellé osztott be, de őszintén, nem is érdekel. Nem vagyok azóta sem összjátékos, nem is tud rákényszeríteni, hogy az legyek.
A második hordát Itachi, Deidara és Konan alkotja. A két srác egyértelműen nem tud együtt dolgozni, főleg Deidara utálata miatt, amit Itachi iránt érez. Talán emiatt pont szerencsés, hogy Konan van mellettük, hátha kicsit tud valami csapatmunka féleséget összehozni a két férfi közt. Bár szerintem ez esélytelen az alapján, ahogy Deidara méregeti az exbarátomat.
A harmadik csapat is elég vegyesre sikerül, hiszen Nichi, Tobi, valamint Zetsu alkotja. Tudom, hogy barátnőm a két férfi egyed közül egyikkel sincs túl jó viszonyban. Talán mondhatjuk úgy is, hogy Nii leginkább csak Hidannal és Kakuzuval tud összedolgozni, mással elég kis esélye van a normális összhanghoz, de hát… Meglátjuk, hogy fognak boldogulni.
A negyedik csoportba tartozik a két alkoholista, azaz Kisame és Hidan. Oké, lehet nem alkeszok, de az utóbbi időben azt láttam mindkettőnél, hogy azért nem vetik meg az alkoholt, és például összejöveteleken, bulikon ők az elsők között vannak, akik vedelni kezdik az égető italokat. Hozzájuk társul be Sasori. Hát ez érdekfeszítőnek ígérkezik.
A tekintetem összekapcsolódik Nichiével. Látom rajta, hogy nagyjából ugyanaz a véleménye erről az egészről, mint nekem. Deidara is a figyelmemet keresi, és amikor ránézek, aprót fintorog, miközben szemeivel Itachi felé “int”. Bár nem akarok, mégis elmosolyodom. Hihetetlen, mennyire utálja ő is az Uchihát.
Hidan próbálja rávenni Yahikot (alias Peint), hogy legyen változtatás, hiszen ő mindenképp Nichivel akar lenni. Nyomós érvekkel támasztja alá az álláspontját, hátha meggyőzheti a fejest, de ez sikertelennek bizonyul. Meglepő a tapasztalataim alapján a történet, amit Nichi mesélt a kettejük múltjáról. Fura most belegondolni, hogy régebben képtelenek voltak egy csapatban dolgozni, most pedig a szürke pont emiatt “könyörög”. Változnak az idők.
- Nos, ha mindenki befejezte a hisztit, akkor kezdhetjük is a párbajokat - csapja össze a kezeit Yahiko. - Az első csapat - mutat rám, Kakuzura, majd saját magára - a második ellen - mutat Itachiékra - lesz, a harmadik pedig a negyedik ellen - int Nichiékre, majd Hidanékra.
Találkozik a tekintetem Itachiéval, mire egy kissé kihívó mosolyt villantok felé. Vagyis valami olyasmit, így belegondolva, lehet ez inkább vicsorgásnak minősül. Na mindegy. Az Uchiha szemében is valami megvillan, de csak biccent felém egyet. Egymás ellen ismét. Mint olyan sok edzés alkalmával, amiket még Konohában rendeztünk meg magunk közt.
Felsorakozunk egymással szemben. Először mi csapunk össze Itachiékkal, utána következnek Nichiék Hidanék ellen. Nem mondom, hogy nem tölt el izgalommal a tény, hogy most végre büntetlenül - hiszen a szervezet szabályai máskor tiltják - okozhatok sérüléseket Itachinak. Olyan régóta szeretnék neki ártani, legszívesebben megölném helyben, de azt egyrészt Peinék nem hagynák, másrészt pedig valószínűleg még nem is vagyok elég erős hozzá.
A küzdelem kezdetét veszi. Pein instrukciókkal lát el engem és Kakuzut is, de én nem nagyon foglalkozom vele, Kakuzu pedig folyamatosan azt hajtogatja, hogy neki "nem fizetnek eleget ahhoz, hogy egy rakás kölyök drámáját nézze", valamint, hogy neki ugyan semmi szüksége erre, mert Hidan halhatatlan, tehát az ő eredeti csapata megmarad. Nichi felé pillant, majd olyan "papáskodóan" hozzáteszi, hogy "a lányt pedig megvédjük". Mindezt aközben folytatja le a parancsnokkal, hogy amúgy már folyik a párbaj.
A másik csapatban Itachi és Deidara eleinte nem tudnak összefogni, de Konan igyekszik a két fiút jobb belátásra bírni. Végül, mivel Itachi a kevésbé forrófejű, és meglehetősen eszes is, ő az, aki igazodik Deidara támadásaihoz, ez pedig meghozza a gyümölcsét.
Fáradtan terülök ki a gyakorlópálya szélén. Nem nyertünk, Deidara támadásai, Konan utasításai és Itachi közreműködése aránylag könnyedén győzte le az én szétszórt, összedolgozni képtelen brigádomat.
Nichiék felállnak Hidanékkal szemben a gyakorlóra, és most az ő párbajuk is kezdetét veszi. Nichi olyan, mintha kicsit elveszett lenne a megszokott csapattársai nélkül, de valószínűleg ezt csak én és Kakuzu láthatjuk rajta. Hidan pont ellene van jelenleg, így a saját feladataira ügyel.
- Szép munka volt - ül le mellém Deidara, aki felkap kettő palack vizet, az egyiket nekem nyújtja, míg a másikba belekortyol.
- Ugyan, mi nem tudtunk összedolgozni, míg nektek azért a végére csak sikerült - mosolygok a szöszire.
- Én ugyanazt tettem, amit szoktam, hiszen tudod… - kezdi, de tudom, mit akar mondani, így a mondata végét már vele együtt mondom: -... a robbantás művészet.
A párosunk jókedvű nevetésben tör ki, Dei pedig gyengéden átkarolja a vállam. Jó a közelében lenni, valahogy olyan, mintha már csak a közelségével is nyugtatóan hatna rám, ezért pedig hálás vagyok neki. Az utóbbi időben valószínűleg felrobbantam volna az idegtől, ha ő nem lenne. Az lenne ám csak az igazi művészet.
Hidanék nyernek a viadalon, Kisamével azonnal megtalálta a közös hangot a szürke, így ők összedolgozva, Sasori tanácsaival karöltve játszi könnyedséggel nyernek a Nichi-Tobi-Zetsu trió ellen, akik viszont egy meglehetősen fura, csapatjátéknak nem nevezhető produkciót mutattak be. Zetsu ugyanis csak állt, mint egy… bokor, Tobi ujjongott, hogy végre "Nichi-chaaaaaan lehet a társa" arról megfeledkezve, hogy egyébként nem csak ketten vannak azon az oldalon, Nichi pedig egyedül igyekezte megoldani a három ellenfél legyőzését.
- Hihetetlen, hogy az egész szervezetből csak alig pár ember értette meg a feladat lényegét - csóválja a fejét dühösen Yahiko.
Egyszerre kezdünk néhányan magyarázni neki, mire idegesen elkiállt egy "KUSS LEGYEN!" mondatot. Mindegyikünk elhallgat, Konan pedig nyugtatóan a párja vállára teszi a kezét.
- Hidan, Kisame, Konan és Itachi. Ti nyégyen értettétek meg, mit akartam kihozni az edzésből, így ti megúsztátok a büntetést. A többiek viszont készüljenek arra, hogy leülünk majd Nagatoval átbeszélni, kinek mi lesz a büntető feladata. Nem tűröm el tovább a szervezeten belüli széthúzást - morog a narancs hajú, mire Deidara a kezét felemelve kér szót.
- Bocsánat, de… én végeztem Itachi mellett a csapatunk munkájának nagy részét. Én miért kapok büntetést, hm? - néz értetlenül a már legjobb fiúbarátomnak mondható személy.
- A feladat csapatmunka volt, Deidara. Te nem csapatban dolgoztál, hanem egyénileg. Itachi viszont igazodott hozzád. A kettőtök munkája ebben különbözött - magyarázza meg Pein.
Végül mindannyian bevonulunk a saját szobánkba, miután Pein elküld minket egy "szálljatok magatokba!" utasítással. Kíváncsi leszek, mit fognak Nagatoval kieszelni büntetésnek, amit megmagyarázhatatlan okok miatt viccesnek tartok. Tényleg olyan az Akatsuki, mintha egy rakás kölyök volnánk. Külső szemlélőként félelmetes bűnszervezet, de így a belsejébe látva és átélve mindezt már nem is tűnnek olyan rémesnek. Vagy csak nagyon kezdek azonosulni velük?
0 Megjegyzések