Furcsa, hogy az embereknek nincs semmi más témájuk, mint a más személyek közti vita, balhé, és a mások nyomora.
Napokig Sakura, Ino és én voltunk a téma. Sakurát mindenki sajnálja, hogy a gonosz új lány elbánt vele. Ino gyártja a cifrábbnál cifrább sztorikat, amikben ők az áldozatok, én pedig maga a Halál Angyala. És én... csak a lenéző pillantásokat kapom. Hiszen hogy néz márki, hogy az új lány, aki csak egy hónapja jött, máris balhézik? Még ha nem is magam miatt tettem, hanem azért, mert Setsukora mondták, hogy Akatsuki-rabszolga... Rám is, igaz, csakhogy az abszolút nem fájt. Felőlem engem elmondhatnak mindennek, de a fogadott hugomat békén lehet hagyni.
Barátságok... A legtöbb megszakad. Csak nagyon ritkán van úgy, hogy erősödik vagy olyannak marad meg, mint amilyen volt.
Naruto és Sasuke elfordultak tőlem, bár nem önszántukból. Hinata és Keyiko miatt, akik ugyanúgy,mint a suli nagy része, Sakurát kezdték sajnálni. A két fiú pedig ha akár egy szót is mert hozzám szólni, párjaik nagy balhét csaptak. Érthető, hogy sem az Uzumaki, sem az Uchiha nem tenné kockára a kapcsolatukat egy olyan barát társasága miatt, akit csak nemrég óta ismernek.
Setsuko az, aki végig mellettem áll, míg az Akatsukiban folytonos viták vannak miattam. Hidan Setsuko miatt mellettem áll, Konan inkább Sakurával van,így Pein is, aki nemrég jött össze a kék hajú lánnyal. Itachi inkább pártatlan marad, hisz barátok vagyunk - vagy voltunk, még én magam sem tudom -, viszont az öccsével sem akar összeveszni. A többiek meg valamikor velem vannak, valamikor ellenem.
Egyedül. Magány. A mostani óraközi szünetem így telik. Setsukot behívták az igazgatóiba már szünet elején, és még nem tért vissza.
Egy padon ülve húzom fejembe a kapucnit, így próbálok rejtőzni az emberekelől. Azonban ez nem mindigsikerül.
- Tenshi! - hallok egy ismerőshangot, mire felkapom a fejem, majd abban a pillanatban hajtom ugyanúgy le, mint volt.
- Mit akarsz? - morranok rá. Leül mellém, érzem magamon a pillantását.
- A múltkori akciód egész... -keresi a megfelelő szót, de nem találja meg, amit a hallgatása jelez.
- Gáz volt? Béna? - motyogom. Hangom kissé gúnyos. - Nem érdekel a véleményed, Gaara.
- Nem ezt akartam mondani. Szuper volt - mondja ki végül a Sátán. Ráemelem a tekintetem.
- Te most bókoltál nekem? - kerekednek ki szemeim.
- Veheted annak is - von vállat. Felállok, és indulnék valamerre, bármerre, csak el tőle. Nem lesz jó vége, ha itt bókolgat nekem, már így is többet érzek iránta, mint szabadna.
Egy erős szorítást érzek a csuklómon, de nem adom jelét, hogy fájna. A következő pillanatban a falhoz vagyok nyomva, mint néhány napja a tanteremben. Néhányan minket néznek, majd egyre többen gyűlnek körénk, azonban a távolságot megtartják.
- Veled beszélek, úgyhogy nem mész el, világos?
- Nem érdekel, felfogtad? - vágom a vörös hajú srác képébe.
Csuklóimat a fejem fölé szorítja a falhoz, teste nem hagyja szabadulni az enyémet. Ajkai közelebb vannak az enyémhez, mint kéne. Túl közel. Felém kezd hajolni. Épp ezt a pillanatot választja Setsuko a megjelenésre, aki mikor meglátja a jelenetet, megtorpan, és tágra nyílt szemekkel, döbbenten nézi a párosunkat.
0 Megjegyzések