Szívem gyorsan ver, szemem a Sátánéba mered. Ereimben szinte megfagy a vér. Meg fog csókolni! Ezután mégjobban fog fájni a közömbössége! Nem akarom!
Ajkai az enyémhez érnek. Alig ér hozzám, mégis érzem ajkai puhaságát és forró lehelletét. Fájni fog lelkileg, mégis akarom csókját. De nem szabad. Nem! Elfordítom a fejem.
- Mit csinálsz? - suttogom szinte alig hallhatóan. Néhány pillanat kínos csendben telik el, majd Gaara eltávolodik tőlem, de csak a fejével, kezei és teste még mindig a falba nyom. Érzem égető pillantását, ahogy iskolatársaim kíváncsi tekintetét is.
Lehunyom a szemem, hátha sikerül felébrednem, hogy kiderüljön, ez nem a valóság, csak egy illúzió. Ő biztos nem érez semmit irántam. Ez nem lehet igaz! Nem valóság! Ébresztő, Mea!
Testem szabaddá válik, majd nemsokára kezeim is. Kinyitom a szemem, látom a vörös fiú távolodó alakját, majd ahogy eltűnik a szemem elől az egyik sarkon, mintha felébrednék a kábulatból. Körülnézek, mindenki engem néz.
- Nincs dolgotok, basszátok meg? - szólok be nekik. Elindulok ki az udvarra, Set utánam rohan.
- Mi volt ez? - akad ki.
- Ugyan mi? - teszem a hülyét.
- Mea! - ugrik elém. - Majdnem smároltál Sabaku no Gaaraval!
- Biztos csak rosszul láttad! - mondom, bár ezt inkább magammal akarom elhitetni.
- Persze, és az egész suli is, igaz?
Erre már nem válaszolok, csak futni kezdek, és nem is törödve avval, hogy még suliidő van, hazarohanok.
A szobám sötét mélységébe menekülök, az ágyam sarkába kuporodom. Könnyeim lassan folynak végig arcomon. Lassan számhoz érek, ahol még szinte érzem a Sátán ajkait. Lehunyom a szemem, kezeimmagam mellé hullanak. Fejemet a falnak támasztom, és csak hagyom, hogy az érzések átjárjanak.
0 Megjegyzések