A fájdalom – ami a szívembe mar, mikor a smároló Gaara-Sakura párost nézem – hirtelen mintha szét akarna feszíteni. De miért fáj? Miért érzem ezt? Hisz semmi közöm Gaarahoz. Az érzések, amit iránta érzek, mégis ezek szerint erősebbek, mint amiről én tudtam. Érzem, hogy kezdek belül darabokraesni, ilyenkor pedig legjobb megoldás a menekülés. Inkább, minthogy lássák akár egyszer is, hogy már ettől is kezdik megtörni a közömbös maszkom. Megfordulok, és elindulok be az épületbe.
Az ajtóból visszanézek a párosra, ismét erősen belém nyilal a fájdalom, már fizikailag is. Sakura épp ekkor válik el a Sátántól. Látom, hogy Gaara szája mozog, mond valamit, majd Sakura – Gaara nyakát ölelő – karjai maga mellé hullanak. Egy elégedett vigyort villant a pink, ő is mond valamit, amitől Gaara arckifejezésén átsuhan valami. Azt hiszem... kétségbeesés. A továbbiakat nem látom, mert kirántom az ajtót, majd berohanok rajta. Azért arra kíváncsi lennék, Sakura mit mondhatott Gaanak, hogy a Jégkirályból egy érzelmet ki tudott csikarni...
A tanórák... szokás szerint megint unalmasak. Gaara pillantását szinte mindig magamon érzem, ami kezd kicsit idegesíteni. Mit kicsit? Nagyon is! Ha így folytatja, beszólok neki, és nem fog érdekelni, hogy bent van a tanár is. Elegem van!
Megszólal a csengő, mire én azonnal felpattanok. A tanár azonnal rám néz, de nem izgat a dolog, hivatalosan már szünet van, így a táskámat a hátamra vágva elindulok ki. Az ajtóban megállok, majd vissza sem fordulva annyit motyogok:
- Mit kell bámulni? – Ezzel le is lépek a helyszínről, az udvar felé veszem az irányt.
Hallom a lépéseket magam mögül, s mikor megbizonyosodom arról, hogy engem követ, megállok. Nem fordulok felé, úgy tűnik ez már szokásommá vált. Pont, mint Gaara.
- Mit akarsz? – kérdezem jegesen.
- Beszélgetni – jön a válasz, mire cisszegek egyet, és ismét elindulok. – Tenshi, kérlek!
- Tudod, abszolút nem érdekel, mit akarsz! – fordulok felé. – Nem hiszem, hogy sok közöm lenne bármihez is, ami veled kapcsolatos. És őszintén nem is akarom, hogy egy ilyen ember, mint te, hozzám szóljon! Nyertél, most már békén hagyhatsz!
0 Megjegyzések