Fájni fog a magány. Körül fog venni a fájdalom. Hisz nem lehet, hogy az álmom valóra váljon! Hogy megkapjam Őt... Hogy az enyém legyen... Képtelenség!
- Szóval? – kérdezi, miután nem jön válasz.
- És ha szeretlek, akkor mi van? – tárom szét karjaimat. Gaara győzedelmesen elvigyorodik. – Egy csettintésre ki tudok magamból törölni bármilyen érzelmet!
- Csak fájdalommá alakítod. Tudom, mert én is mindig ezt teszem. Akkor érzem, hogy élek, ha érzem a lelki fájdalmat – néz együttérzően a szemembe.
- Nem vagyok olyan, mint te. Nem tudsz az én lelki gondjaimról semmit, mert... – folytatnám tovább felháborodottan, de belém fojtja a szót. Hogy mivel?
Ajkai lágyan játszanak az enyémmel, mire én teljesen megfeletkezem magamról és a külvilágról. Nyaka köré fonom karjaim, így még közelebb húzva magamhoz, hogy jobban érezhessem édes csókját. Érzem karjait a derekam körül, elégedetten simulok hozzá. Nyelve utat tör, lassan csúszik be a számba, mire egy aprót belesóhajtok a csókba. Ízlelőszerve végigsimít az enyémen, majd lassú táncba hívja. A hajába túrok, mire vadabbul kezd csókolni. A falhoz présel, teste szinte egybeolvad az enyémmel. Érzem szapora szívdobbanásait, ebből sejtem, hogy nagy valószínűséggel ő is érzi az enyémet.
Keze végigfut az oldalamon, majd a pólóm alá nyúlva cirógatja a bőröm. Ismét belesóhajtok a csókunkba, és azt hiszem, ez az, ami "felébreszt" engem, ugyanis abban a minutumban simítom kezem a mellkasára, hogy eltoljam magamtól.
Széles, gonosz vigyorával találom szembe magam, mikor kinyitom a szemem. Kicsit csalódottságot érzek a szívem mélyén. Azt hittem, neki is jelentett valamit ez a csók. Nem így van.
Kissé megremegek, szívembe éles fájdalom hasít, ám arcomon meg sem látszik.
- Semmi hatás, mi? – néz a szemembe. Érzéseimet elzárom, keményen nézek a szemébe.
- Tőled? Még mindig röhögnöm kell ezen. Annyira nagynak képzeled magad, de csak az apád miatt tehetsz meg sokmindent. Nélküle egy senki vagy! – vágom hozzá. Tudom, kicsit durva ez, de hát... A legjobb védekezés a támadás, nem?
Szemei semmi érzelmet nem mutatnak, ahogy arca sem. Azonban én tudom, hogy fáj neki. Tudom, mert ugyanazt teszi, mint én szoktam ilyen helyzetekben. Tudom, mert alig láthatóan begörnyedt. Talán igaza van. Ugyanolyanok vagyunk.
0 Megjegyzések