A penge jeges hidegsége ismét torkomon táncol, apró vágást ejt bőrömön, mire alig észrevehetően összerezzenek. Meg akar ölni! Meg fog ölni!
- Gaara... – suttogom megtörten. Talán mindvégig arra várt, hogy maszkom lehulljon rólam, és kimutassak minden érzelmemet. Szememről lekerül a kendő, amivel be volt kötve. A jeges szempárba nézek, rajtam már tökéletesen lehet látni a fájdalmat, csalódást, félelmet.
- Ezekre a szemekre vártam egész idáig. Erre a tekintetre. Ennyit ér a maszkod, Tenshi! Csak egy gyenge kislány vagy, semmi több! – mondja ki a szavakat a szemembe nézve. Minden egyes szavát tőrként érzem a szívemben.
- Az a gyenge, aki másképp nem tudta volna megtudni az igazi énem, csak avval, hogy elrabol – válaszolok, bár hangom nem több cincogásnál. – Mit ártottam neked? – nézek fel rá. Az első, ami szemet szúr, az a kés, amit úgy markolt meg, mintha valakibe bele akarná szúrni. Megremegek. Itt a vég.
- Nagyon is sokat! Mondtam, hogy ne nyomozgass! – sziszegi. – Tudtam, hogy nem szabad hozzád közel kerülnöm! Utállak! – vágja hozzám a szavakat, amiket újabb tőrökként fogadok szívembe. A kést felemeli, ebből tudom, most akar megölni. Lehajtom a fejem, szemeim összeszorítom. Mielőtt meghalok, tudnia kell a valódi érzéseimet. Azt, amit leginkább próbáltam titkolni. Ez nem a félelem, a gyengeség vagy a fájdalom. Valami olyasmi, ami mindezt elnyomja erejével.
- Szeretlek! – kiabálom, majd várom, hogy a kés mélyen belém vágjon. Ez azonban elmarad, helyette mézédes ajkai táncolni kezdenek az enyéimen. A döbbenet tetőfokán vagyok, de lassan visszacsókolok. Érzem, ahogy kezeim is kiszabadulnak a fogságból, így semmi sem akadályoz már, hogy karjaimat a nyaka köré fonjam. Talán elég kényelmetlen lehet neki még mindig begörnyedve állni előttem, mert lassan végigsimít gerincemen, majd egyre lejjebb haladva a fenekem alá nyúl, és megemel. Teljesen hozzásimulok, lábaimat a dereka köré kulcsolom.
Ajkai lassan elszakadnak tőlem. Lassan nyitom ki a szemeim, egy ragyogó szempárral találom szembe magam. Még sosem volt pillantása ilyen lágy és gyengéd. Szemeit pedig még sosem láttam ennyire csillogni.
- Kimondtad – mosolyodik el.
- Nem értem, miről beszélsz... – jövök zavarba, mire ismét megcsókol. Most végig egymás szemébe nézünk. Tekintete szerelmes, amin meglepődöm, de boldogsággal tölt el az új információ. Az ágyhoz sétál velem, lassan ledönt rá. Fölém magasodik, úgy csókol tovább szenvedélyesebben. Érzem, ahogy a vágy lassan hatalmába kerít.
- Akarlak! – búgja a fülembe szexi hangon, miután elváltunk egymástól. Megremegek hangjától, majd amikor ágyékát az enyémhez préseli, hangosan felnyögök. Egy határozott mozdulattal szabadítom meg pólójától, végignézek izmos felsőtestén. Ő ezt látva elvigyorodik. – Tetszik a látvány?
- Nagyon – csúszik ki számon. – Mármint... izé... – próbálok helyesbíteni, nehogy nagyon elszálljon magától, de belém folytja a szót, ahogy nyakamat kezdi behinteni lágy csókokkal.
Lassan szánkázik bőrömön végig keze a pólóm alatt, majd miután megunja a zavaró ruhadarab jelenlétét, leveszi rólam. Nyelvével köldököm körül köröz, ami hatására a hajba túrok. A fülemhez hajol, halkan suttogni kezd.
- Azt akarom, hogy csak engem csókolj és csak velem légy!
Az időérzékem szinte semmivé válik, miután teljesen megszabadítjuk egymást a ruhadaraboktól. Csak Rá koncentrálok, mást mindent kizárok fejemből. Egymást érzékien simogatjuk, közben szerelmes csókokban forrunk össze.
- Mennyire kell kímélnem téged? – szólal meg nemsokára szexin vigyorogva, miközben keze a lábaim között indul felfedező útra. Egy ideig nem fogom fel, mit kérdezett, annyira a hatása alatt vagyok. Csak nézünk egymás szemébe, látom tekintetén a várakozást.
- Nem kell kímélned, bármit kibírok – adom meg a választ, úgy látszik, pont erre számított, mert vigyora még szélesebb lesz. Ajkaimat az övére tapasztom, vadul csókolni kezdem, ami jól láthatólag neki sincs ellenére.
Sikításom betölti a helyiséget, mikor egy határozott, cseppet sem gyengéd mozdulattal belém hatol. Épp csak egy pillanatig sikkantok fel, de ez épp elég ahhoz, hogy szemében furcsa, ám ismerős fény gyúljon, s gonosz vigyor jelenjen meg arcán.
- Csak nem szűz voltál? – vigyorog a képembe.
- Jaj, fogd már be! – nevetek fel, aminek úgy vet véget, hogy csípőjét megmozdítja. Bennem akad a levegő, kéjesen felnyögök, amit talán bíztatásnak vesz, ugyanis lassú ritmusban mozogni kezd. Az ágyba markolok, próbálom légzésemet egyenletessé tenni, de nem megy. Mi a francnak kell ennyire szeretnem Őt?
Én is lassú mozgásba kezdek, mire hangosan nyöszörögni kezd, majd gyorsabb tempóra vált. Esküszöm, a halálomat akarja! Körmeimet most az ágy helyett a Jégkirály hátába mélyesztem, mire hangosan, kissé fájdalmasan nyög fel. Hupsz, elfelejtettem mondani, hogy kurvaéles körmeim – bár ezek már inkább karmok – vannak? Gonoszan elvigyorodom, mint ahogy ő is a sikításomnál.
- Bosszú? – kérdezi vigyorogva, mire diadalmasan vigyorogva bólintok, majd lesmárolom, közben fordítok helyzetünkön, a csípőjére ülök, de körmeimet nem veszem el hátáról. Felsőteste felfelé emelkedik, így hozzám simul, mivel én meg épp nyakát hintem be lágy csókokkal. – A karmaidat azért elvehetted volna alólam – próbál morranó hangot kiadni, de ez nem igazán megy neki. Hoppá, a nagy Sabaku no Gaara végre egyszer mégsem tud keménykedni! Győzelem!
- Miért? Ez így tök kényelmes! – vigyorgok Rá.
- Akkor magadat karmolga... – megmozdítom a csípőmet, így valahogy elfelejti befejezni a mondatot. Kezem elveszem háta alól, mellkasát kezdem simogatni, miközben egyre gyorsuló tempóban mozgok. Az ő keze derekamat cirógatja, majd lassan felvezeti melleimhez. Felsóhajtok.
Percek telnek el talán, mikor Gaara az eddigieknél sokkal hangosabban nyög fel, már majdhogynem ordít, mikor eléri az orgazmust. Abban a pillanatban érek én is célba, majd zihálva dőlök Gaara mellé. Ő körém fonja karjait, mellkasára von, a hajamat kezdi cirógatni. Felnézek a szemébe.
- Utálsz? – kérdezem félve, hisz nem is olyan rég még ezt vágta hozzám. Lágyan elmosolyodik, megpuszilja a számat, majd a fülemhez hajol, és egy szót súg bele:
- Szeretlek!
0 Megjegyzések