A szobám rideg sötétjében ülve gondolkozom. Hogy is jutottam el idáig, ahol most vagyok? Mivel is ártottam Sakurának? Nézzük csak... Beszóltam neki... Bántottam... Szinte már riválisként kezeltem. Nem is tudom, most melyikünk nyert. Komolyan nem tudom. Hiszen ő ellenem fordított mindenkit. Setsuko az a személy, aki bár először megijedt, – nem is igazán Sakurától, hisz tőle ki is ijedne meg – mégis mellettem van. A pinknek ez nem is nagyon tetszik, de kit érdekel? Cöh, csak egy fruska, aki mindenképp tönkre akar tenni. Viszont a markában tartja Gaarat, akinek elég rossz híre van mindenütt. Mint egy fiatalkorú bűnöző, úgy kezelik, amit meg is értek, hisz Ő tényleg nem viccel. És így, hogy a legnagyobb fegyver Sakura kezében van... Esélyem sincs ellene.
A csendből a csengő hangja szakít ki, mire megindulok az ajtó felé. Bár úgy nézek ki, mint akin tízszer átment az úthenger, most valahogy nem köt le. Túlságosan is el vagyok foglalva a gondjaimmal.
- Szia, Kicsilány! – vigyorog szembe velem az ajtóból Kisame. Mögötte áll az egész Akatsuki és a Hebi is. Nem kicsit döbbenek le, hogy őket látom itt.
- Hát ti?
- Setsuko mesélt nekünk néhány dolgot – mosolyog rám Suigetsu.
- És jöttünk segíteni – folytatja Itachi.
- Hisz te már Gaara védelme alatt állsz, és így már talán minket sem ér baj – mondja Deidara, miközben átölel. Csak állok ledöbbenve, mint egy darab fa.
- Na? Beengedsz minket? – vigyorog Pein.
- Nem – vágom rá, mire Dei is eltávolodik tőlem.
- HOGY? – döbbennek most ők.
- Egész eddig ellenem voltatok, mert féltetek Gaaratól meg Sakurától. Az igaz barátok nem rezelnek be, hanem kiállnak a barátaik mellett. Ti nem vagytok már a barátaim! – vágom hozzájuk. – És nem állok Gaara védelme alatt! Sosem kérném tőle, hogy védjen meg!
- Mea... – kezdi Sasuke, de leintem.
- Elmehettek. Nekem az egyetlen igaz barátom Setsuko, mert ő nem félt elmondani nekem mindent, és ő mellettem állt, míg ti mind ellenem voltatok, és csak támadtatok.
- Szuper. Akkor még mindig rettegnünk kell – nyafog Karin.
- És ez az ami miatt most már nem leszünk barátok. Csak a hasznot lesitek, és az utóbbi időkben felém sem néztetek. Még köszönni sem tudtatok. Ne várjatok tőlem eztán semmi jót! – csapom rájuk az ajtót.
0 Megjegyzések