Mikor a világon magadat érzed a legboldogabbnak, semmi sem számít. A múlt, a sok fájdalom, amit átéltél, mind mintha elszállnának. Mikor a Nagy Ő már a tiéd, csak a tiéd, a boldogságod határtalan. És talán ez így is marad örökre.
Két kar ölel át hátulról. Elvigyorodom, végigsimítok az egyik karon.
- Mehetünk? – hallom a mély hangot a fülemben.
- Persze – fordulok meg ölelésében, és lágyan ajkaimat az övéhez nyomom. Nem habozik, azonnal elmélyíti a csókot. Most, hogy már vége a tanévnek, valahogy a csókja is más. Sokkal felszabadultabb. Bár lehet, hogy ennek inkább az az oka, hogy már nem kell bújkálnunk és titkolóznunk.
Gaara felkapja a nagy táskámat, amiben mindenféle ruha és egyéb fontos dolog van, az övét is felkapja, majd nekiindulunk a nyári szünetnek. Csak mi egy egész nyáron át. Ő és én.
VÉGE
0 Megjegyzések