Shooting Star - 5. fejezet

     A papírokat a kezemben tartom, rajta a dalszövegeink. Kimi a dobok mögé ül, Nao és Nii a gitárokat felkapják, majd egykorty víz után Akiko is felveszi basszusgitárját. Kimi belekezd a ritmusba, majd megszólal a basszusgitár is, legvégül pedig a két szóló is. Mikor kell elkezdenem az éneket? És egyátalán milyen dallamban?

     Nii rámnéz, de a gitározást nem hagyja abba. Kimi leáll a dobbal, majd lassan a gitárok is elhallgatnak.

  - Mea, baj van? - szólal meg Nao.

  - Én... - suttogom.

  - Miért nem énekeltél? - kérdezi meg Kim.

  - Baj van? - teszi kezét a vállamra Nichi.

  - Sajnálom - nyökögöm. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - Kezdjük újra.

     Ismét belekezdenek a csajok, majd mikor elérkezünk ahhoz a részhez, hogy énekelnem kéne, Nii rámnéz bíztatóan. Elkezdem az első dallamra, ami eszembe jut, énekelni a szöveget, majd megkönnyebbülten veszem észre, hogy illik a zenéhez. Hangom kissé megremeg, majd rontásom hatására halkabban kezdek énekelni.

     Eljátszuk azokat a számokat, amiket még el fogunk játszani a koncerten, majd a próbát befejezettnek tekintjük mára.

     Mindenki szép lassan hazamegy, így én is elindulokhaza.


***


     Másnap a csengő rikácsolására ébredek. Kómásan megyek kinyitni, nem foglalkozom avval, hogy megjelenésem nem éppen a legjobb.

     A bejáratnál Aoi áll, mire szemeim egy pillanatra tágra nyílnak, majd gyorsan rohanok be a szobába. Nem láthat meg így! Gyorsan kifésülöm a hajam, megmosakodok, és felöltözök. A tükörbe nézve elfogadhatónak nyugtázom magam.

     A nappaliba kilépve megpillantom szerelmemet. Hozzá lépek, átölelem, megcsókolom.

  - Neked is jó reggelt, édesem! - mosolyog.

  - Hogyhogy nem a kulcsoddal jöttél be? - kérdezem.

  - Itt felejtettem tegnap. - mutat az asztalra, ahol csakugyan ott van a kulcs.

  - Oh... - adom a bő választ. - Mai program?

  - Elviszlek egy jó kis étterembe este - kacsint, mire elmosolyodom.

  - Rendben. Délután úgyis próbálnunk kell a lányokkal.

  - Holnap koncert.

  - Igen - sóhajtok. Félek. Borzasztóan. Ha elrontom a szöveget... vagy a dallamot... az egész világon rajtam fognak röhögni.

  - Hé, ne aggódj! - simít végighajamon Yuu, mintha olvasott volna a fejemben. Bólintok.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések