Reggel fájós fejjel ébredek. Aoi mellkasán fekszem, elég kényelmes. Felnézek szerelmem arcára, békésen alszik még. Arca olyan, akár egy ártatlan kisfiúé. Elmosolyodom.
Néhány percre még lehunyom a szemem, képzeletben videóként pörögle előttem a tegnap éjjel. Bársokat ittam, de mindenre emlékszem, ami ebben a hálószobában történt köztünk.
Felkelek, és elvégzem reggeli teendőimet, majd lemegyek a konyhába. Reggelit kezdek csinálni, azonban egy kósza gondolattól ledermedek.
- Te jó ég! - adok hangot kiakadásomnak, majd jobbnak látom, hogy inkább leüljek, mert kis híján a szívroham kerülget. Kedvesem ezt a pillanatot ragadja meg a megjelenéshez.
- Kicsim, jól vagy? - gugol székem elé, szemei aggódóan csillognak rám.
- Aoi... Ma lesz a koncert! - cincogom, mire Yuu megkönnyebbülten sóhajt.
- Azt hittem, rosszul vagy. - áll fel. - Figyelj! A banda sokat gyakorolt, igaz?
- Igen. - A többiek jók is, nade én...
- Tudod a szövegeket, igaz?
- Igen. - Nem.
- A hangod sem ment el...
- Tudom. - Kell jó sok fagyi, attól csak elmegy!
- Akkor meg nincs baj! - mosolyog rám.
- Nincs. Nincs semmi baj - bújok hozzá. De még mennyire, hogy van baj! Nememlékszem semmire, ember! Bár ezt jobb, ha nem tudod se te, se senki más, a végén még agyturkászhoz cipelnétek.
A délután egésze készülődéssel megy el. Ebéd után azonnal tartunk a csajokkal még egy főpróbát,majd a hangszereket el is szállítják a koncert helyszínére. Így a délután további része nagyjából csakformaiságokkal megy el.
A koncertig már csak néhányóra van vissza. A csajokkal azöltözőben várjuk a srácokat, mind az öten idegesek vagyunk. Valaki a lábán dobolva vezeti le a feszültséget, más a körmét rágva. Én a fel-le mászkálást választom.
- A hangszereket felhangoltátok? - kérdezem már a milliomodik kérdésem még evvel is idegesítve a társaimat, bár ez nem szándékos.
- Igen - sóhajt idegesen Nao.
- A dobok is rendben vannak? - fordulok a Noroshy lány felé.
- Igen, de már mondtam.
- Még egyszer ellenőriznem kell a mikrofont! - indulok ki,de Nii elém áll.
- Már tízszer ellenőrizted. Különben is, ez nem a te dolgod! - teszi vállamra a kezét.
- Higgadj le! - szól rám Akiko is. Bólintok.
A fiúk megérkeznek, éppen, hogy csak köszönésre van időnk, mert máris hozzák a ruháinkat. Magamhoz szorítom Aoit, mintha el sem akarnám többé ereszteni.
- Menni fog! - bíztat.
- Kéz- és lábtörést! - vigyorog Kai, majd a GazettE kimegy, így Aoitól is el kell válnom.
- Lábtörés!? - akadok ismét ki, a mai nap folyamán már Isten tudja, hányszor.
- Nyugi! - ölel át Nii.
A ruhákat felhúzzuk, sminkünket megcsinálják. Kinézetre olyanok vagyunk, mint bármelyik másik női rockbanda. A fekete, a vörösés a sötétkék színek dominálnak jobban, mind ruha ügyileg, mind sminkben.
Hangpróbát tartok mikrofon nélkül, de az idegesség miattolyan sokszor lesz hamis éneklésem, hogy végül lemondóan sóhajtva ülök le.
- Ez nem fog menni - osztom meg gondolatom bandatársaimmal.
- De, menni fog. Mi vagyunk a BlackSoul, és tarolni fogunk! - mondja lelkesítőenKimi, mire ismét sóhajtok.
- Én meg Mea Tenshi, és úgyis bénázok! - mondom ugyanolyan lelkesedő hangon.
- Ha így állsz hozzá... - vágja hozzám Naomi.
- BlackSoul, kezdés van! - szól be a menedzserünk.
- Végem! - sipítom. A csajok elindulnak ki, én meg csak ott állok, mint egy darab kő,ledermedve, miközben szívemmajd kiugrik a helyéről.
0 Megjegyzések