Kinyitom a szemem, felülök az ágyban. Körülnézek, a Los Angeles-i szobámban találom magam. Hosszú, sötétbarna hajamat hátratúrom, ami már így is kócosan ékeskedett fejemen.
Kinézek az ablakon. Los Angeles utcáit bevilágítják a Nap sugarai, amik most az én arcomba is belesütnek. Hunyorítok kicsit, majd inkább feladom a küzdelmet a Nap ellen, és visszamászok az ágyamba.
Csak álom volt minden? Nem, az nem lehet! Aoi... - gondolom magamban, majd a gazettes fiúra gondolva megindulnak könnyeim. - És a BlackSoul... Nem is létezik. Nem vagyok énekesnő a barátnőimmel közös bandában...
***
A park most gyönyörű. A kövekkel kirakott kis járdán sétálok, a természet szépségében gyönyörködöm. Így tavasz közepén már a fák kivirágoztak, a madarak csicsergése betölt mindent. Elmosolyodom, hisz ez az egyik kedvenc évszakom. A madarak egyik fáról a másikra repdesnek, a kis mókusok pedig egy-egy magasabb fa ágain rohangálnak. Istenem, régen mennyit jártam ide ki! Csak valahogy már néhány éve nem volt időm rá.
Felnézek a kék színű égre. Most olyan tiszta. Egy felhő sem ront bele az összhatásba.
Ismét eszembe jut Tokió és az ott "történtek". Nagyot sóhajtok még mindig az égre nézve.
- Bár valóság lett volna!
0 Megjegyzések